Most a technikát fogom áttekinteni a nyolcvanas évek első felétől napjainkig. A képek csak hozzávetőlegesek, nincs meg minden már, hogy pontos típusszám alapján tudjak képeket mutatni róluk.

Az első eszköz egy Unitra márkájú szalagos magnó volt. Ez még nem volt az enyém. Nem is nagyon ismertem, bár a kazettás korszakban visszagondoltam arra, hogy a dupla szalagszélességnek köszönhetően kétszer annyit lehetett felvenni a szalagra. A kifűzés, befűzés, felfűzés, stb. volt az, amire a kazettáknál nem volt szükség.

Amikor 1985 augusztusában véget ért egy őrület, akkor egy időre búcsút vettem a szalagos technikától, és költözés után egy ideig csak lemezek álltak rendelkezésre. Először a két nagybátyám közösen használt egy egyszerű lemezjátszót, majd egyikük elköltözött, a másik pedig beszerzett egy jófajta csehszlovák lejátszót, így a régebbi rám maradt. Erről nem nagyon tudok nyilatkozni, bár a mai napig megvan a lejátszó, de annyira nem nőtt a szívemhez, talán, mert csak közel 20 percnyi anyag fért fel egy lemezre. Vagy, mert tűcsere nem volt a magnóknál. Vagy, mivel az összekarcolt lemez lejátszása még problémásabb volt, mint a gyűrött szalagé. Sok év kihagyás után 1998 végén előszedtem a lemezjátszót egy kis időre – a régi Modern Talking lemezek miatt. Azt hittem, hogy a lemezek a kilencvenes évek elején megszűntek létezni. Pár év után csodálkozva láttam egy DJ boltban, hogy még a mai napig léteznek, de már csak egy szűkebb kör számára. Pár éve az MM-ben láttam néhány lemez újrakiadását.

Az első magnómat 1986 nyarán kaptam, amikor az első osztály során összespórolt pénzen vettünk egy Tesla magnót. Akkori ára 6500 forint volt, azért ez ma sem annyira kevés. Minőségileg talán olyan volt, mint a konkurens vagy kortárs Videoton magnók. Ha akkor még nem is, de a kilencvenes évek elején értékelhető volt a hangzása, amikor elárasztották a boltokat az olcsó vackok. Fejhallgató csatlakozó nem volt rajta jack dugós, csak valamilyen másik, talán ehhez is egy nagy fülest lehetett csatlakoztatni, amelynek spirálos vezetéke volt. Hét gombos volt, a pause egy kicsit sajátos volt a kazetta ajtó felett baloldalon. Mellette volt az eject, egy nagyon hülye megoldással. Miután eltört az a műanyag pöcök, ami tartotta az ajtót, sajátosan kellett megfogatni az ajtót, hogy ne nyíljon ki. Autostopot is írtak rajta, az volt is, meg nem is. Legtöbb magnón ez olyan volt, hogy miután lejárt a szalag, akkor az megfeszült a szalag, és egy műanyag lap emiatt feljebb ment, az pedig kikapcsolta a mechanikát. Ennél is volt műanyag lap, de ez annyit csinált, hogy összezárt két lemezt, emiatt a motor leállt, tehát az nem ment tovább, de a magnót magát nem kapcsolta le teljesen. A rádiót nem igazán használtam, a Kossuth és a Petőfi nem igazán volt tiszta rajta, a Danubius, meg az FM sáv már inkább. Másik eszközzel egy Din kábellel lehetett összekötni (ezt pont most, e sorok írásakor tudtam meg, hogy így hívják), mondjuk nem baj, hogy később már RCA kábellel ment az összekötés. A mikrofonos felvétel sem volt kihasználna, de az sem volt valami jó.

Volt egy kis hibája a magnónak. Előszeretettel halt meg benne a tápcsatlakozó, emiatt hálózatról nem üzemelt, csak hat Góliátelemmel. Még talán volt az oldalán valamilyen csatlakozó, amivel talán aksiról is lehetett használni, de ez nem biztos. Amikor 1992 októberében meg lett javítva, akkor bírta vagy fél évig, aztán ismét meghalt. Akkor a szervízben azt mondták, nem javítható. Otthon aztán kiderült, a rádió mégis működik, majd a magnó is elkezdett sziszegni, de a motor nem ment. Ennyi idő után már leírhatom, hogy akkor szétszedtem, mert arra gyanakodtam, hogy az autostop vezetékek zárnak össze. Így is volt, de a szerelőknek nem tűnt fel a kókány forrasztás, emiatt nem ment nekik. Olyan jól sikerült a szerelés, hogy talán még a mai napig is jó. Amúgy 1993 júniusában úgy volt, hogy le lesz váltva ez a magnó egy music centerre. De annak olyan pocsék hangja volt, hogy bizony jó ideig használtam még a Teslát. 1994 végén elkezdett vacakolni a motorja és végképp elromlott. Később apám kivitte a garázsba, ott hallgatta a rádióját, talán még a mai napig is működik. Viszont kellett volna valaki, aki izomból ráb*szott volna a kezemre, amikor újkorában egy kicsit leamortizáltam.

Azt lehagytam, hogy ezzel úgy másoltam, hogy a szomszéd mono magnójával kötöttem össze, ezzel viszonylag jó minőségű felvételeket lehetett készíteni. Ennek az lehetett az oka, hogy a régebbi és jobb magnók esetén úgy történt a felvétel, hogy volt két fej, a középső a lejátszó és felvevőfej egyben. A későbbi magnóknál a két fej egyben van ugyan, de el vannak választva egymástól. Ezt egy szaki jobban el tudná magyarázni. Amire ki akart lyukadni, hogy jobb szélen is volt egy fekete fej, ami a törlőfej volt, és ez együtt mozgott a lejátszófejjel. Viszont volt két vezeték belevezetve, és csak akkor működött, amikor felvétel készült. Az ócska magnók esetében viszont a törlőfejet egy félárbocon álló mágnes jelentette csak. Amikor felvétel készült, akkor belement a szalagba, ott átrendezte, amit kellett, tehát végül törölt, de ebben nem volt vezeték. Emiatt voltak olyan alapzajosak a felvételek.

Ezt pedig tapasztaltam a következő eszköznél. Ez egy Ashoka nevezetű Music center volt. Erről semmit sem találtam a neten, de még a music centerekről sem. Gyakorlatilag lebutított olcsó Hi-Fi tornyok voltak ezek. A Mc-nél tapasztaltam, hogy jóval gyengébb a hangszórója a Teslánál, emiatt az újra előkerült. A fentebb említett alapzajos felvétel sem segítette a népszerűségét. Pedig nem volt egy olcsó dolog, 1993 júniusában vettem. Annyiban volt másabb társainál, hogy ez már CD-s volt. Volt rajta többsávos equalizer, de az sem segítette a jobb hangzást. A kazettaajtókat is jó párszor kellett ragasztani. A rádiójával is kellett néha trükközni, hogy tiszta legyen a vétel. Pedig nem kértem sokat, de erről majd egy másik posztban esik szó. 1994 végén ez is elromlott, nem jött ki rajta semmilyen hang. Miután megjavították, bő egy évig bírta, de akkor már egy eléggé felesleges kattogó hangot is rögzített a kazettákra. Volt két jack csatlakozó is rajta a mikrofonnak, ezt egyszer összedrótoztam a videóval. 1996 tavaszán aztán jó időre üzemen kívülre került. Egy év múlva újra visszatért néhány hónapra, de valamit úgy elcsesztek rajta, hogy a felvevő rész motorjának fordulatszáma ingadozott. 1997 nyarán végleg elromlott, utána évekig volt a szekrény tetején, majd egy nagy lakásfelújítás során kukázták.

Habár már a nyolcvanas években szerettem volna walkmant, de mégis várni kellett rá egészen 1995-ig. Talán nem is baj, mert az akkori eszközök nem voltak valami hosszú életűek. Az első walkmanem egy használt Intersound volt. Egyszerű szerkezet, három gomb, semmi visszatekerés. Háromsávos eq, tartós elemmel vagy 10 napig bírta. 1996 nyár elején ez is elkezdett vacakolni (az Ashoka mellett), a motorja kezdte magát megadni. Csak tudnám, mi a fenéért mindig egyszerre romlanak el? Aztán kölcsönadtam, és mikor visszakaptam, az ajtaja is kicsit problémás volt, a motorfordulatszám sem volt stabil. 1997 őszén le lett cserélve.

Amikor az Intersoundot kölcsönadtam, egy ilyen magnót kaptam cserébe. Ezzel másolni nem lehetett, de legalább lehetett hallgatni, és nem kellett hozzá elem. 1997 elején adtam vissza tulajdonosának.

Az Intersoundot egy szintén használt Aiwa váltotta. Itt már lehetett hátra is tekerni, a jó minőségű felvételeknél pedig a basszust is le kellett húzni, hogy ne torzítson. Egy év aktív nyúzás után ez is kezdte magát megadni, de nagy kínlódással még egy évet kibírt, de már nem folyamatos használattal. 1999 végén lecseréltem, azóta ez sincs meg.

Itt most említést tennék, hogy egy ideig egy bizonyos helyen lehetőségem volt két darab Panasonic magnót használni. Az egyik azért volt jó, mert volt rajta cd lejátszó, a másik egy kétkazettás darab volt, és ez sokat segített, hogy a felvételeket végre összerendezzem. Másrészt volt rajta két rca dugasz, és videóról is tudtam felvenni. Köszönet azoknak, akik a rendelkezésemre bocsátották.

A következő walkman egy Panasonic volt. Ez már új volt, meg is látszott. Lehet, azért húzta négy évig, mert időközben meglett az első pc-m, emiatt nem volt annyit használva. Ezen nem volt eqy, csak három kapcsoló, valamint adtak hozzá egy jó fejhallgatót, bár az nem bírta olyan sokáig. 2002-ben volt egy hülye szokása, hogy egyes kazettákat úgy játszott le, hogy az egyik oldala jól szólt, a másikon viszont az egyik sáv tompa volt. Ha szétszedtem a kazettát, és átfordítottam a szalagot, akkor a probléma is megfordult úgymond. Így belegondolva, talán a filccel volt gond, elég lett volna azt piszkálni. 2003-ban leszakadt a kapcsolók vezetéke, és mivel nem lehetett visszaforrasztani, ezért le lett váltva.

2000-ben az mp3 gyűjtés során felmerült az igény néhány kazetta bedigitalizására. A Pana walkmannal is próbálkoztam, de elég meddő próbálkozás volt. Az egyik ismerős Sony deckje viszont nagy segítség volt, valamelyest ott tanultam meg a hangrögzítők használatát, ott is szembesültem a deck betegséggel, hogy nem tudják a motor fordulatszámát normálisan beállítani, hanem gyorsabbak a kelleténél. Ha felveszel vele mondjuk cd-ről, és aztán a kazettát berakod egy normál magnóba, akkor olyan nyúzósan fog szólni, mint amikor gyenge az elem és lassan megy a motor. 2001-től úgy három évig arra használtam a Sonyt, amire inkább való – a régi kazettás felvételeket cseréltem le jó minőségű felvételekre.

2002 tavaszán váratlanul kaptuk ezt az LG hifit. Bíztam benne, hogy már nem kell a Sonyt elkérni, de azért annyira nem volt jó a felvétel vele, hogy a kazettákat azzal javítsam fel. Hallgatáshoz viszont teljesen megfelelt, jó hangja volt. A rádióját nem használtam, a cd-t se nagyon, idővel a fő felhasználása erősítőként történt, a tévére kötve. Ez még megvan, másfél éve ugyan kellett forrasztani az rca bemenetnél, de amennyire tudom, működőképes, bár az öcsém használja már kilenc éve.

Az utolsó walkmanem egy Aiwa volt. Ez annyival tudott többet elődeinél, hogy oda-vissza játszós volt. Ez nagy segítség volt, amikor nem sok lehetőség bíbelődni vele. De azért mégis csak kellett, mert vagy kazetta csere volt, vagy az időközben eléggé elhasználódott akksikat kellett cserélni. Egy év után ez is kicsit furcsán elkezdett búgni, de azért még ment. 2005 tavaszán lett leváltva, azóta se nagyon lett elővéve. Erről még nem találtam képet.

Megemlíteném még a videó felhasználását, az ugyan nem volt gyakori, de néha azt is nyúztam, főleg, ha nem volt meg kazettán az adott felvétel.

2004 végén végre lett egy saját deckem. Igaz, használtan, és ugyan nem volt teljesen százas a gép, de most már nem kellett kölcsönkérni. Ez is egy Sony deck volt, a másikhoz képest annyival volt fejlettebb, hogy az ajtaja motoros működésű volt, több zajszűrő is volt rajta (azt soha nem használtam), a szalagsebesség is majdnem jó volt, volt hangerőszabályzó a fejhallgató csatlakozónál. Ezzel olyat is csináltam, hogy miután a már említett discography szöveges állomány alapján pontosan lehetett tudni a zeneszámok hosszát, fogtam azokat a kazettákat, amelyek a kelleténél gyorsabban vagy lassabban voltak felvéve, ezeket felvettem a gépre, ott pitch-csel beállítottam a megfelelő sebességet, és kaptak egy kis mély- illetve magashang módosítást is, ha szükséges volt. Majd újra felvettem őket kazettára, a megfelelő hangerővel is. Jó módszer volt, voltak olyan kazetták, amiket korábban alig hallgattam, így viszont új életre keltek. Persze, ha a felvételek időközben befutnak jobb minőségben, akkor felveszem őket. Ezzel a géppel igazából nem volt gond, a kezdeti próbálkozásokat leszámítva. Három éve az ékszíj adta meg magát, de azóta semmi gond vele. Dehogynem! Néhány kazetta elejét meggyűri a görgő. Ezt sem ártott volna megjavíttatni, no meg a fejet is rendesen beállítatni. 2017 végére ismét tönkrement benne az ékszíj, egy győri szervizzel beszéltem, vállalták a javítást. Elhoztam, működött, aztán kiderült, hogy nem vesz fel. Vissza a szervizbe, nem tudják megjavítani. Nyomógörgő meg lett kínozva egy kicsit, aztán nem gyűrte annyira a szalagokat. 2018 őszén egyre furcsábban viselkedett, egy facebook csoportnak hála rábukkantam egy úriemberre, aki kezelésbe vette a gépet, lendkereket kellett cserélni, nyomógörgő szintén cserés, és láss csodát, a felvétel is elindult. A Bias és Rec level használatát is megmutatta, így már a kalibrálást is tudtam használni. Ami pedig a legdurvább: felvétel közben a monitor gomb nyomkodásával átvált lejátszásra, így ellenőrizhető, hogy mennyire vesz fel jól! Mindezek mellett a fejcsavarok is ki lettek cserélve.

A walkmant egy Panasonic discman követte 2005 tavaszán. Hamar tapasztaltam, hogy jóval könnyebb a kezelése, és halkabb is. Ez el is vezetett ahhoz, hogy a kedvelt számokat egy cd-rw-re kiírjam, és akkor nem kellett több lemezt is magammal vinni. Egy idő után a fejmozgató elkezdett nyekeregni, de lejátszotta a lemezeket rendesen. Az akksija is sokáig bírta, ha mégis lemerült volna, akkor volt külső elemes csatlakoztatási lehetőség is. Elvileg a mai napig működőképes.

Ezután egy kisebb egységet szerettem volna. Ezért beszereztem egy Dimarson lejátszót 2008 őszén. Azt gondoltam, hogy most már nem kell majd 20 percet várni, míg egy lemezt megírok. Nos, ez akkor nem jött össze. Egy órába tellett, mire az egy gigányi helyet megtöltöttem. A gond viszont a gépemmel volt, mert egy frissítés után már gyorsan ment a másolás. A fülhallgatója viszont elég gyenge volt, ráadásul kellett egy átalakító is hozzá, ugyanis csak 2.5-ös dugója volt. Azt nem szerettem benne, hogy a felvételeket a másolás sorrendjében játszotta le. Hiába látta a Total Commander sorban a fájlokat, nem úgy játszotta le. A kezelés is néha bonyolult volt, mire ki tudtam választani a menüben, mit szeretnék lejátszani. Ennek az akksija adta meg magát, alig egy órát bír most már.

Az utolsó versenyző pedig egy talált eszköz. Ami ingyen volt, de amúgy egy tízes. Ebből hétezer az adatkábel volt, és kellett egy jó fülhallgató is. Ez a Sony az elődjéhez képest kicsit halkabb. A háttértár közel négy gigányi, ami elég baráti. Az akksija jól bírja, viszont a lejátszás bonyodalmas. Ha csak egy könyvtárak akarok lejátszani, nincs gond, de nem lép tovább a következőre. Ez az elődöknél nem így volt. Ami még negatívum, hogy az intézők nem látják rendesen, így a másolás sem egyszerű. Ezt leszámítva jó kis eszköz, marad még egy jó darabig.

Update:

Vagy mégsem. Időközben kutakodtam mp3 lejátszó után, találtam is egy fasza Sonyt, de mire meg tudtam volna rendelni, elfogyott. Végül egy SanDisk lett helyette, aminek 16 gigás tárhelye van, viszont az aksija nem nagyon bírja 9 óránál tovább. Ehhez lett egy vezeték nélküli fülhallgató is véve, de az sokáig nem volt hajlandó, csak az Asus mobiltelefonnal együtt működni. Azóta összejöttek. A SanDiskhoz adtak fülhallgatót, amit először le akartam cserélni, de kiderült, hogy elég tisztességesen szól.

Miután a Sony deck felvételre nem volt alkalmas, egy másik készüléket kerestem. A Jófogáson egy Technics RS-TR 232-t találtam. Jóval zajosabb a Sonynál, másrészt kiderült, hogy neki se tesz jót az állás. Először a felvevő oldalon halt meg a fogaskerék, de „tolt-gépmenetben” még működött. Aztán a lejátszó oldalon is. Konstrukciós hiba. Ez sem javítható. Nem a lófaszt, vannak, akik erre szakosodtak, jelenleg 2018 nyarán folyamatban volt a beszerzés, de aztán végül idén januárban lett megszerelve, a felvevő oldalon az egyik csavar úgy be volt tekerve, hogy nem lehetett kiszedni, meg kellett fúrni, és cserés lett az oldalsó csavarnégyes is. A Sonyval együtt mentek szerelésre, azóta is szépen működik, kapják is az ívet. Ami meglepett, hogy az egyirányú bal oldala is képes folyamatos lejátszásra, ha úgy van beállítva. Lejátsza az oldalt, aztán visszateker a szalag elejére, és újra kezdi.

Bár eredetileg nem terveztem, néhány szó a hangfalakról is. Az első egy Altrix volt, amit az első pc-hez vettünk. Elég csirkén szólt, de volt füles csatlakozó, így legalább arra jó volt. Miután meg lett az utódja, hátsó hangfalként funkcionált, majd azután kuka, mert már annyira recsegett.

A második versenyző egy Genius SP valahányas volt. Ennek szebb volt a hangja, bár nem üvöltött annyira ez sem. Egy ideig az asztali BD lejátszóhoz használtam, mint külső hangfalat. Először 2013-ban döglött be, akkor persze nem javítható, volt lakótársam szervizes ismerőséhez elvitte, aki egy pár 10 forintos alkatrészt cserélt ki benne. Ezután még 2016-ig működött, majd ismét szarakodott, úgyhogy ez is kuka.

A harmadik versenyző egy Tiburon TS5100-es 6 csatornás szett lett volna, de a szolid 80 Wattja elég kevés volt. Az első időkben hajlamos volt arra, hogy ne szóljon a center hangfal. Költözés után egy évig dobozban volt, akkor újra felszereltem és azóta is működik. Mivel már több hely van a szobában, jobban ki is tudom használni a szétpakolás révén. Véletlenül kiderült, hogy zenehallgatáshoz igen jó, ha áttesszük Prologic üzemmódba.

A laptophoz egy Genius 355-ös lett véve, csak mert spóroljunk. Hát nem rossz, de lehetne egy kicsit erősebb is. Bírni fogja, mert nincs sűrűn használva.

A Trust Remo a tévés használathoz lett véve a Genius után, alacsony teljesítménye miatt ez sincs használva, bár egy mp3-as lejátszóhoz jó lenne, de ahhoz egy másik lakás kellene. Ja, és egy darabig a tévé nem szólaltatta meg, majd váratlanul igen. Addig a tévé saját hangszórója ment, ahhoz képest a Trust igen jó volt.

A szobacsere miatt is vált feleslegessé a fenti hangfal, a tévészekrényen itt jobban lehetett pakolászni. A Genius SP-HF 1250 már az erősebb hang miatt lett véve, nemcsak a tévé, hanem a magnó miatt is, bár az elhozott Sony erősítő miatt érik egy nagy hangfal beszerzése, de majd egyszer valamikor.

Frissítés (2018.12.16)
Sony CDP XE220: az Ashokán volt egy cd lejátszó, azt másfél évig tudtam használni, aztán semmi. A kilencvenes évek végén úgy kezdtem el gyűjteni a cd-ket, hogy nem volt mivel lejátszani. 2000-ben meglett az első számítógép, onnantól mindig volt mivel lejátszani. Amikor a torrentezés nagyüzemileg elindult, onnantól nem is vettem cd-ket. Most is csak azért, mert ugyan megvolt az adott együttes diszkógráfiája, de annyira sokat hallgattam év közben, és annyira tetszett, hogy végül azt mondtam, azzal is gazdagítom a csapatot, hogy a koncertek mellett a lemezeiket is beszerzem. Az eredeti terv az újonnan jött kazettázás okán a szalagok beszerzése lett volna, de mivel arról lecsúsztam, ezért lettek a cd-k. Nem bántam meg egyáltalán. Bár először a bd lejátszón mentek, de úgy döntöttem, hogy a régi cd-ket is előszedem, és hozok belőlük ide. Ehhez pedig szükség van egy jó áron lévő lejátszóra. Távkapcs nincs, a típus se az, amire gondoltam - azon a tekerővel nem a számok között lépkedtél, hanem a számban.