Hogy miért készítem ezt a blogot, az jó kérdés. Hamster blogjának kazettás posztjai adták az egyik ihletet hozzá. Másrészt talán inkább magam számára, hogy az elmúlt közel 25 év aktív zenetémája egy helyen legyen. De ha emellett másoknak is tetszene, annak csak örülök. Akit viszont az egész nem érdekel, az lapozzon tovább. Jucus40 félék pedig különösen kerüljék el!

Úgy terveztem, hogy 1992-2012 közötti időszakot éves/heti bontásban rakom fel, némi egyéb poszttal együtt. Ehhez úgy fél év kellett volna, de hamar kiderült, hogy ezt nem fogom tudni betartani. Egyrészt időben el kellett volna kezdeni az anyaggyűjtést, másrészt amúgy sem lett volna egyszerű. Szükséges lett volna az, hogy előttem legyen valamennyi kazettám számlistája. A cd-k esetében pedig még bonyolultabb lett volna a helyzet, ugyanis egészen 2006-ig nem volt nyilvántartás arról, hogy mely számok voltak a repertoárban. A kazetták esetében még nagyjából meg tudom mondani. Ja, és a másik blogom készítése is elég időigényes volt.

A zene már kiskorom óta az életem része. A biológiai apám nagy zenekedvelő volt, a két nagybátyám szintén, a (nevelő)apám is valamennyire. A korai időszak szalagjai után nem sokkal hanglemezek jöttek, majd 1986-tól kezdve az audiokazetták. A kilencvenes évek elejére aztán eléggé kifulladt az egész, bár az igény meg lett volna rá, de a technika nem. 1992-ben váratlanul kaptam egy „kis” támogatást, és ez az év vízválasztónak is tekinthető. Mondhatni, ekkor kezdődött az újkorszak, de azért belegondolva, ennél azért bonyolultabb lenne a felosztás. A kilencvenes években szinte csak kazettákat gyűjtöttem, a cd-k száma elenyésző volt. 2000-ben az első számítógép beszerzése után elindult az mp3 gyűjtés is, ez is egy újabb korszaknak tekinthető. Ekkor már csak útközben használtam a kazettás technikát, otthon szinte csak mp3. Egészen 2001-ig, amikor is egy nagy ötlet adódott. Ha már úgyis van közel 300 kazettám, mi lenne, ha „agyonhallgatnám” őket. Nem kell mást tenni, csak addig hallgatni őket, amíg minden számot nem ismertem jól meg. És ez okozott némi gondot is. Ugyanis annak idején a kazettákat szinte csak úgy hallgattam, hogy csak a nagyon tetsző számokat hallgattam. A többi csak volt, mert mondjuk az adott előadó más száma tetszett, vagy az adott szám más verziója. A gyűjtőszellem már is megvolt.

Ami viszont tovább bonyolította az életet. Szinte semmi forrás nem volt eleinte, hogy mely számból hány változat van. Néhány lemezboltban, ahol árultak maxilemezeket, onnan sikerült számlistát szerezni. 1999 végén, amikor már volt némi internet hozzáférés, akkor néhány oldalról tudtam összevadászni a számlistát. Ezt egy discography nevű doc fájlban tároltam. 2002 végén bukkantam a discogs oldalára, azóta is azt használom. Ennek az oldalnak köszönhetően szinte teljes mértékben utána tudtam nézni, mely számok hiányoznak, és az is kiderült, hogy néhány számot szinte lehetetlen beszerezni. Egy európai kiadású maxit és remix maxit még csak-csak, de mondjuk egy japán cd-t vagy egy kanadai bakelit/vinyl kiadást már aligha. Azt sose szerettem, hogy egy alig egyórányi zenei anyaghoz be kell szerezni 3-4-sok maxi cd-t, vagy azt, hogy 1-2 remix miatt adnak ki egy remixmaxit. Vagy, hogy a bakelit kiadások tartalma nem mindig kerül fel cd-re.

Visszatérve az előző bekezdéshez, a gond az volt, hogy a kazettákat nem úgy hallgattam, hogy elejétől kezdve a végéig. Ez is oka lehetett, hogy a technika egy idő után tönkrement. PC esetén már nem volt ilyen gond, amely szám tetszett, azokat bemásolni egy mappába, és mikor már volt hordozható mp3 lejátszó, akkor azon lehetett hallgatni. Így aztán voltak olyan kazetták, amelyet annyiszor át kellett hallgatni, hogy néhány szám már tényleg agyon lett hallgatva. Ja, véletlenszerűen lettek kiválasztva a kazetták, ha valamelyik nem tetszett, akkor nem erőltettem, félretettem, és majd később vettem elő újra. Kb. 5 kazetta volt terítéken általában. Az ötlet jó volt, voltak olyan kazetták, amelyek ugyan korábban hallgattam jó párszor, de így jóformán újra felfedeztem. Olyan kazetták is voltak, amelyek ha kétszer voltak a magnóba korábban, most viszont befutottak. Sajnos túl későn kezdtem ezt a módszert használni. Félúton elakadt az egész, amikor az első discman meglett.

2007 végén, amikor elkezdtem torrentezni, akkor lehetőség nyílt a gyűjtőszellem őrjöngésére. Néhány kattintással olyan méretű diszkográfiákat tudtam beszerezni, ami a kazettás korszakban lehetetlen volt. A torrent mellett a rapidshare és hasonló oldalak is segítettek. És itt kellett szembesülni azzal, hogy amíg milliónyi felvétel van lemezeken, vinyókon, de azoknál nincs lehetőség arra, hogy megismerjem őket. Annak idején heti egy kazettát vettem fel, és azokat jobban megismertem. Talán ezért is van a mai napig, ha mondjuk egy könyv olvasása mellett otthon azért kazettát hallgatok.

Záróakkordként, 2010-ben kezdtem úgy gyűjteni a zenéket, hogy lehetőleg minden meglegyen. Akkor még csak az albumokat hallgattam egy előadótól, részben azokat, amelyek már megvoltak, részben azokat, amelyeket most töltöttem le. 2014-ben tapasztaltam, hogy több, már lemezre kiírt mp3 hibás. Ezután kezdtem el kompletten hallgatni a teljes zenei anyagot, hát találtam bennük még több hibás anyagot is.