Lassan letelik a 25 éves jubileum is, és lassan két év sem haladt előre a zenés blog ügye, a másik is meg van csúszva. Ebben a bejegyzésben az úgymond őskorszakról lesz szó.

Hogy melyek voltak az első számok, amiket hallottam, azt nem tudnám megmondani. Csak néhány darab maradt meg. Az egyik egy furcsa hangzású szám volt, amit akkor még nem tudtam, hogy beat-nek hívnak. Ez a szám amúgy nem tetszett, csak megmaradt bennem.

A másik már a diszkókorszak darabja volt. Sokáig nem tudtam, hogy ki az előadója annak a számnak, ami úgy kezdődik, mintha egy szénsavas löttyöt öntenének pohárba. Pár éve a debreceni BestFM adónak köszönhetően fény derült erre is.

Az Omegától megvolt a Léna, de róluk még lesz szó lentebb.

Ami viszont nagy hatással volt rám, s nemigen túlzok, ha azt mondom, hogy alapvető szerepe volt abban, hogy az elektronikus zene felé fordultam, az nem más, mint a Trans-X és a Living on video. A sors pikantériája, hogy 1986 körül eljutott hozzám egy 90 perces Agfa kazetta, melynek az A oldalán szerepelt ez a szám is. A többit nem ismertem, 2002-ben a Human League diszkográfiájában nézelődtem, hogy nem-e ők az előadók, de nem, ez teljesen a Trans-X első albuma volt. Hogy ne kelljen rá visszatérni, 1991-ben hallgattam sokat a kazettát, a Digital World volt még az, ami nagyon tetszett. Az album után egy Ricci e Poveri kislemez szerepelt, a másik oldalon pedig egy, a hetvenes évek slágereiből készített egyveleg szerepelt. Egyébként ez az Agfa kazetta a legrégebbi másolt kazetta, ami eredeti formájában fennmaradt. És még minőségileg is kifogástalan.

1985 és 1986 között kétfajta világgal találkoztam, ami az akkori viszonyokat figyelembe véve érthetően egymás ellen volt. Az egyik a rockzene volt, melynek talán legnagyobb képviselője az Omega volt számomra. A beatkorszakos „,,,,,,hülyeségeiket”””” nem ismertem néhány kivételével, számomra az ötös lemezzel kezdődött a történetük. Na, az sem volt nagy siker, a tokja sem volt meg, és nem értettem azt az egy oldalnyi valamit – a Szvitet – ami egybefüggően szerepelt. A hatos lemez már egy fokkal jobb volt, arról talán a Bűvész volt kedvelt. Eltartott egy ideig, míg az arcot felismertem a borítón.

Az Időrablót viszont nagyon szerettem, csak kár, hogy a lemez eleje lejátszhatatlan volt, de az azon hallható Space rock nagyon bejött.

Fentebb már emlegettem a Lénát, a Csillagok útján lemez viszont nem volt meg a nagybátyámnak, úgyhogy az akkor kimaradt. A Gammapolis viszont szintén nagy kedvenc, nem csak azért, mert egykorú velem.

Az arc annyiban volt problémás, hogy ezt a lemezt nem tudtam lenyúlni a későbbiekben, de ezt is szerettem, végül egy Sanyo kazettára lett felvéve. Amikor két csehszlovák (egy lemezjátszó és egy Tesla magnó) összekapcsolódott. Nem meglepő, hogy a Tizenhat évesen volt a legkedveltebb darab.

A XI-es korong már elég hideg-rideg egy valami volt, annyira nem is tetszett – a közönségnek sem annyira. Itt még említést tennék a következő két lemezről is. A Föld árnyékos oldalán, a Fekete pillangó, a Fekete doboz volt ismert az 1985-ös lemezről, az 1987-es Babylonról pedig a címadó dal, a Hajnali óceán, a Harangok és a Segíts nekem.

A korszak másik nagy nagyágyúja volt az Edda Művek. Az első lemezről már hét éves koromban nagyon szerettem az Álmodtam egy világot. A másodikról a Kölyköd voltam és a Hűtlen maradt meg. A harmadik lemezről mindig csak egy szám szólt, az Érzés. A Viszlát, Edda kimaradt, az ötösről a Kör, a hatosról az Éjjel érkezem volt kedvelt. A későbbi lemezeket nem ismertem, csak néhány számot: Lisztománia, Fohász, Mi vagyunk a rock, Győzni fogunk, Nincs visszaút. Az ötös és a hatos kazettájuk van meg. Egy időben megvolt a Veled vagyunk kislemezváltozata is. Az egykori gitáros, Slamo szólólemezével is találkoztam, de nem hagyott mély nyomot, egyedül a Mi történik volt meg egy Sony kazettán.

A P. Mobilt a felújított Kétforintos dallal ismertem csak. A P. Box már jobban járt, A zöld, a bíbor és a fekete jól ismert volt a második, Kő kövön albumról. A harmadik, az Omen pedig nekem is megvan. Erről az Omen, a Bukott angyal és az Árulók kapuja maradt meg.

Nem annyira a rockot képviselte a KFT. Tőlük a Bábu vagy kislemezzel találkoztam, az Ég és Föld lemezt is hallottam párszor, az Afrikát is, nekem a Siker, pénz, nők, csillogás kazetta van meg tőlük. Egy ideig megvolt az Alkalmatlan vagyok című szám is.

A Bikini két régi lemezét nem ismertem egyáltalán, a harmadik, melynél stílust váltottak, már viszont ismert.

A Piramis lemezei szintén kimaradtak, viszont az egykori énekesük 1985-ös szólólemeze megvan. A kiváló kezdőszám után eléggé másmilyen lett az egész.

A Korál első lemezéről a Maradj velem volt nagy kedvenc. A második lemezzel egyszer találkoztam, kazettán viszont megvan a Túlsó part, melyről a A szeretet koldusai és a Kevés voltam neked volt kedvenc. A harmadik már furcsán szólt, bár a lemez pillérek (első/utolsó számok) jók voltak, név szerint: A harmadik nap hajnalán, Kergesd el a felhőt a házamról, Kölykök a hátsó udvarból, Mindig úgy ölelj. A kettes kazetta 1991-ben forgott sokat + egy best of válogatás is (innen ismertem meg a Hazafelét). Ezenkívül a fentebb említett Sanyo kazettára felkerült másfél kislemez: A kőfalak leomlanak, Ne állj meg soha, Homok a szélben. Fecó szólómunkássága kimaradt, kivéve persze a Változnak az évszakok.

A V’Moto-Rock esetében nem tudom, mely lemezekkel találkoztam, szerintem az első hárommal, bár onnan csak a Várj, míg felkel majd a Nap maradt meg. Az ötös korong nekünk is megvolt, az elég jó darab volt. A záró A fény feléről  a Miért és a Moziklipp volt meg.

A Bergendyt nem ismertem, Rózsi első lemezét sem, csak amit annak hittem. A Szabadság vándorai is forgott jó párszor 1991-ben. Ezen valahogy pont a páratlan számok tetszettek – a Szerelemvonattól hidegrázást kaptam.

További rockerek: a Lordnak az első igazi albumát hallottam egyszer-kétszer, persze, a Vándor már akkor is kedvelt volt. A Pokolgép első lemezét, a Totális metált hallottam többször. A Prognózis első lemezét (Előjelek) szintén. A Karthagotól a Rekviem és a Keleti éj volt kedvelt.

A Hungária, az úgy, ahogy van, kimaradt. A Modern Hungária első lemeze van meg, amit az ért nem neveznék Modern Talking utánzatnak. A két további lemezről a címadó számokat szerettem  - volna, ha megvannak, név szerint: Csók x csók, Egyszer fent, egyszer lent.

A Hungária nagyobbik része, azaz szinte mindenki 1983-tól Dolly Rollként tevékenykedett. Őket nem szerettem, egy-két szám kivételével: Viva Mexikó, Országúti randevú, Ohlala. Szintén a Hungária egykori dobosa, Szikora Robi az R-Goval jelen ebben az időszakban, de tőlük nincs meg semmi, csak a Robi szólókazettája, paródiája, az Igy jácctok ti.

A Z’Zi Labor mindössze egy kazetta erejéig képviseltette magát nálam. A Nomen est women, a címadó szám és a Szárnyatlan madár volt kedvelt.

 A Napoleon Boulevard első lemeze is megérkezett, aztán semmi többet. Hát, akkoriban nem nagyon tudtam hova tenni. A Solarisról nem is hallottam akkoriban. 

Amiért a rockerek utálták a popzenét, az nagy valószínűséggel a Neoton lehetett. Tőlük az 1977-es Csak a zene és az 1984-es Karnevál közötti időszakot hallhattam lemezen, illetve a Sandokan és a Szeretek ugrálni kislemezeket. A Karnevál nekem is megvan kazettán, később még a Halleyt vettem fel a Petőfiről, a Minek ez a cirkuszt sajnáltam, hogy nincs meg.

A Neoton szétválása előtt indult Zoltán Erika karrierje is. Tőle több számot is ismertem, de egy volt, amely sajnos nem volt meg, a Szeretem őt.

Az Első Emelet esetén bár hallottam az első lemezt, de nem ragadott meg. A második viszont tetszett, megvolt (sajnos csak múlt időben) a kazetta is. A későbbiekből még a Csakazértis szerelem és az Állj vagy lövök volt meg.

A külföldi popvilágban talán a legnagyobb sikert a Modern Talking aratta. Én is szerettem őket, kaptam is egy kissé leamortizált első lemezt. Ez még jugó import volt, a többinek már volt hazai forgalmazója. Akkoriban a Cherry cherry ladyt szerettem a legjobban. A Bohlen slágergyár egyik tagja CC Catch, tőle az I can loose my heart tonight és a ’Cause you are young volt kedvelt.

Az osztrákoknak akkoriban jobban ment a slágergyártás. Falco ugyan kimaradt, de volt Joy és a Valerie, de szerintem a Touch by touch-t is ismertem, az Opus is megvolt a Life is life-al.

Az Alphaville-től sokat hallgattam a Forever young-ot, a Dance with me is megvolt egy ideig.

Ha valamiről azt hittem, hogy nem tudom meg soha, hogy kicsoda, akkor az ez. De bíztam a Google-ben, hogy cow 80s discora talál valamit. Igen, ez volt a svájci Matterhorn Project és a Muh.

 1990 környékén ismertem meg egy nagyon kellemes popballadát, a tévé is többször adta. Ez volt Glenn Medeiros és a Nothing’s gonna change my love for you hosszabb változata.

Bruce Springteentől a fent említett Sanyo kazetta zárásaként volt meg a Born in the USA.

Szintén a diszkókorszak terméke volt Desireless és a Voyage voyage.

A Depeche Mode-ot a magyar tv jóvoltából ismertem meg. Egyszer volt egy klipp összeállítás, amit kazettára is vettem, ezek a Never let me down again, Behind the wheel, A question of time és a Strangelove volt. Zárásként még lement az Induljon a banzáj is. 

1991-ben valami elkezdett mozgolódni. Egyre többször vettem elő a csak elemről működő Teslát, több kazettát is elkezdtem nyúzni. Ebben az időszakban jelent meg a Filmslágerek magyarul válogatás, az is milyen jó lett volna. Az év végén a Petőfi Rádió leadta a Twin Peaks teljes anyagát. A korábbi popzenéktől eltérő zenék is kezdtek beszivárogni. Akkor még nem tudtam a nevét. Volt egy szaxofonos szám, aminek végtelenség volt a címe.