Eredetileg ez két külön poszt lett volna, de olyan sok lett volna az átfedés köztük, hogy inkább összevontam. Itt az adathordozókról lesz szó, és nemcsak ezek beszerzéséről, hanem a zenei anyagokéról is.
A legrégebbi tárolóegység az orsós szalag. Ebből nekem nem volt saját, így ezek beszerzéséről és tartalmáról nem tudok nyilatkozni.
A hanglemez időszaka elég rövid volt. A nyolcvanas évek második felében alig néhány tucat, kb. 40, ha volt. Ezeket két helyről szereztük be. Az egyik Debrecenben, az akkori Vörös Hadsereg és Dimitrov út kereszteződésétől nem messze lévő Hungaroton lemezboltból. A kilencvenes évek első felében egy kissé összeesett az üzlet, ezért 1995 nyarán átalakították az egészet, hogy aztán jóval nagyobb területen jóval nagyobb legyen a választék. 2000 elején zárt be talán. A másik üzlet szintén Debrecenben az Unió áruházban lévő lemezbolt volt. Hogy az meddig üzemelt, nem tudom.
A kazettagyűjtés már jóval nagyobb volumenű volt. Az első kazettapár egy talán Ferro Magnetic páros volt 1986-ban. Ma is megvan mindkettő, az elsőn egy 1994-es, a másodikon egy 1992-es válogatás található. A szalag állapota eléggé megviselt, de azért nagyjából hallgatható. Később eljutott hozzám még néhány kazetta, zömében Polimerek, de azok egy kivételével nem élték túl az első időszakot. Amelyik megmaradt, arra 2001-ben akartam egy válogatást rögzíteni, de annyira rossz a szalag, hogy halk lett a felvétel.
Az első időszakból van még egy Sanyo és egy Agfa kazetta, ez utóbbi a legrégebbi felvett kazetta olyan értelemben, hogy a tartalma nem változott. A korai években eljutott még hozzám néhány Sony kazetta is, ezek is megvannak talán, de nem az eredeti tartalommal.
Az üres kazetták mellett voltak még műsorosak is, ezek szinte mind hazai előadóktól voltak, Pepita, Favorit, Profil, Start kazetták. De ezekről majd egy másik posztban.
1992-ben volt a nagy váltás, ekkor egy új korszak kezdődött, és már teljesen saját magam szereztem be mindent. Üres kazettáknál szinte mindig 90 perceseket vettem, mert minimális árkülönbség volt a 60 perceshez képest. Ennek az volt az oka, hogy csak a többletszalag miatt többet fizetni, minden más ugyanaz volt. Az első pár kazettánál megbosszulta magát az, hogy olcsót akartam venni. Ez az Aba kazetta nem is tudom, mihez használható igazán. A szalag igazán nem lehet jó minőségben rögzíteni. Halk a felvétel, meg kicsit mintha alapzajos is lenne. Az orsók is szeretnek megszorulni.
Az első igazán jó válogatást egy Scotch kazettára vettem fel, ez volt sokáig a legtöbbet nyúzott kazetta, addig, amíg egy illetőnek oda nem adtam, hogy ugyanezeket a számokat vegye fel jobb minőségben. Nem sikerült neki.
120 perces kazettával kétszer próbálkoztam. Egyszer egy Maxell, egyszer egy TDK volt. Az első még megvan a mai napig is, a másikat eltűnt. Nem volt valami jó magnóm hozzá, de azért nem tapasztaltam, hogy jobban károsodott volna a vékonyabb szalag miatt.
Nem írom le az összes kazettát, annyit viszont megemlítenék, hogy néha még márkán belül is lehetnek különbségek. 1997 ősz elején volt két üres TDK, az egyik piacos, a másik bolti volt. Odaadtam egy osztálytársamnak, hogy vegyen fel rá. A hifi az ugyanaz volt, néhol még a cd-k is egyeztek, a felvételi különbség viszont jól hallható volt.
Krómos kazettával egyszer próbálkoztam, még az elején, de nem tapasztaltam, hogy jobb lenne a minőség. Mondjuk jobb magnó is kellett volna hozzá. Egyszer járt nálam egy metál kazetta, egy darabig be se mertem tenni a magnóba, nehogy tönkretegye a fejet. Csak akkor került bele, mikor megnyugtattak, hogy előbb-utóbb úgyis elkopik a fej, a metál kazetta csak meggyorsítja, de nem okozza a folyamatot.
A műsoros kazetták mindkét fajtája eljutott hozzám. Eredetiből nem sok volt/van, de azért volt rá esett, hogy annyira kellett az adott előadó albuma, hogy inkább beruháztam rá. Jóval több volt a piacos kalózkazetta. Ezeket a debreceni Zsibiből, a buszállomás melletti bódéból lehetett leginkább beszerezni. A zsibis kazetták eleinte csak sima kalózkazetták voltak, idővel viszont megjelentek az árusok által készített saját kazetták is. Nem csak válogatások, hanem az eredeti kazettát átmásolták, és fénymásolt borítóval árusították. Ez azért volt jó, mert a kalózkazetták esetében sokszor kérdéses volt, hogy milyen a felvétel minősége, és hogy valamennyi szám rajta van-e. A buszállomásos kazetták esetében is lassanként eltűntek a lengyel, román import kazetták. Voltak viszont olyan albumok, amelyeket csak a kalózpiacon találtál meg, lemezboltban néha még cd-n sem.
Kalózkazetta esetén mindjárt az elején a lengyel Takt egyik kazettáját vettem meg. Ez a cég jó minőségű felvételeket gyártott, nem volt gond velük, egyedül a kazetták voltak teljesen egyformák, ahogy máshol is, ezért nem ártott folyamatosan címkét ragasztani rájuk.
A Vilatti egy érdekes eset volt. 1995-ben három kazetta volt nálam, egy Scatman John, egy 20 Fingers, és egy saját Mr President. A felvétel eléggé közepes volt, a saját kazettáról néhány szám hiányzott is. Azt nem is említettem, hogy a kalózkazettáknál az is bevett módszer volt, hogy a számok nem voltak végig rajta, hanem kaptak egy elhalkítást/fade out-ot úgy a második harmadnál, ezzel is szalagot spóroltak. Visszatérve a Vilattira, amikor 1996 tavaszán a második Fun Factory kazettát megkaptam, már előre féltem, hogy mit kapok, de az teljesen jó minőségű volt. A negyedik Dr Alban kazetta esetében még a kazettatestre is rányomtatták a számcímeket (cserébe egy szám lemaradt sajna). A negyedik U96 kazettát bevállaltam, és ez is jó minőségű volt.
Most rátérnék a felvételek beszerzésére is. Eleinte másoltam őket a szomszédban, majd a Music centernél már ezt nem kellett. Ez a másolgatás megmaradt végül szinte 2000-ig folyamatosan, amikorra nagyjából rendezve lettek a kazetták. Rádióból eleinte nem vettem fel szinte semmit. 1994 nyár elején kaptam azt a tippet, hogy a Danubius rádió csütörtöki kívánság műsorát érdemes hallgatni. Úgy is volt, úgy másfél alatt emiatt szépen megugrott a darabszám. Amikor 1995 végén tönkrement a magnóm, akkor lett vége a műsornak is. Kár érte. Amit még hallgattam, az a péntek esti Bravo slágerlista, de onnan sok mindent nem lehetett felvenni, mert nem adták le a számok elejét/végét. Néha a vasárnap esti Eurochartot is hallgattam, de az elenyésző volt.
Amikor áttértem az mp3 gyűjtésre, akkor még befutott néhány eredeti kazetta, amit szinte fillérekért adtak a Mediamarktban. 2004 végén még készítettem néhány válogatást az utolsó években népszerű felvételekből kazettára, majd amikor a discman meglett, akkor lett teljesen leállítva a kazettabeszerzés. De ez nem azt jelenti, hogy kidobtam őket, a mai napig is másabb hallgatni egy kazettát, mint a gépről kiválasztani néhány tucat mp3-t. Mondjuk az nem hiányzik, hogy állandóan a magnó mellett kelljen állni, vajon összegyűri-e a szalag elejét.
CD-kről ennyit nem tudok mondani. Az első 1993-ban lett meg, majd hosszú szünet, és 1998-tól folytatódott, nagyrészt maxikkal, mert azok voltak olcsók. Voltak olyanok, amik már a boltban is akciósak voltak újkorukban, voltak régebbi akciós darabok. Voltak zsibis lemezbeszerzések is. A lemezek egy nagyobb része még megvan, de néhányat eladtam. Nem is igazán hallgattam őket, miután átkódoltam mp3-ba. Írott audio cd kettő van. Ez még akkor lett meg, amikor a gép már megvolt, de a hangkártya még nem üzemelt.
Az mp3-as lemezek 2001-től gyűltek, de már előtte is volt pár darab, az első cd író viszont meggyorsította a folyamatot. A fájlokat eleinte kölcsönlemezekről másoltam át, annyira nagyon nem is hallgattam őket, ha jónak belehallgatás alapon, akkor maradt. Ki tudja, hány hibás fájl került kiírásra. Az egykori egyetemi Delfin szerverről is töltöttem le, de ott túl sok minden azért nem volt. Néha weboldalakról is, de az sem volt nagymértékű. A 104-es cd volt az, amikor már úgy kellett keresni egy-két fájlt, hogy egy lemezre való anyag meglegyen, és ki tudjam írni. Bezzeg most…
A cd között voltak olyanok, melyek idővel tönkrementek. Volt olyan, hogy sem a pc, sem a discman nem látta a lemezt. Végül az asztali dvd lejátszó vitte, és úgy kellett vonali bemeneten keresztül felvenni a teljes lemez tartalmat. 2002 végén volt egy olyan Philips szállítmány, ahol valamennyi lemez vacakolt, de csak úgy kb. 90 és 95% százalék között. Úgy értem, ha a lemezt felmásoltam vinyóra, akkor e két pont között nem tudta olvasni a tartalmat.
Azért, hogy ne kelljen folyamatosan tízesével venni a lemezeket, a 190-es lemez után átálltam dvd írásra. Eleinte ezt azért nem akartam, mert hogy a discman nem tudja majd lejátszani. De nem is kellett neki, a válogatásokra ott voltak az újraírható lemezek.
2002 végén eljutottam oda, hogy a Virtualdub vagy Nandub programok használatával videoklipek alól is ki tudtam szedni a hanganyagot, ami további külső forrást jelentett. A supervideocd formátumoknál már más progik kellettek.
2003 végén megtörtént az, aminek már 10 évvel korábban meg kellett volna történnie – meglett az első parabola szettem. Ugyan hamar csalódtam a programkínálatban, de mivel volt egy új hatfejes videóm is, ezért lehetőség volt arra, hogy azt a néhány hasznos műsort, ami a kezdetben négy zenetévén volt, azt rögzítsem, és majd a videón keresztül rögzítsem pc-re is. Ez úgy két évig ment, majd miután már volt kábeltévé, akkor itt is ugyanez folytatódott. 2008 elején hagytam abba az egészet, de akkora már más források is voltak.
2007 elején az orosz grammy oldalról töltöttem le sok mindent, majd jött néhány multiply oldal, ahol eleinte közvetlenül, majd közvetve, majd sehogy sem lehetett letölteni. Pont jókor jött a btmon torrentoldal, ami látszólag óriási forrás volt, csak azt kellett megérteni, miért töltődik le néhány anyag hamar, míg mások hónapokig sem (seedelés!). Később jöttek kisebb-nagyobb hazai torrentoldalak is. Amikor már azt hittem, újat nem tudnak mutatni, jött egy orosz oldal, ahol aztán olyan gyűjtemények vannak, hogy hihetetlen. A torrent mellett még ott voltak a már korábban említett warez, rapidshare, data, stb. oldalak is.
A sok letöltés aztán azzal járt, hogy nem volt idő feldolgozni, ráadásul nem is szerettem volna szétszórni a felvételeket, azt szerettem volna, ha mindent, ami még hiányzik, letöltöm, majd kiírom. Csak a hosszú tárolás azt a veszélyt is rejti, hogy tönkremegy a vinyó, és akkor annyi. Ez történt közel 15 év hibamentesség után. Ugyan nem csak zene volt az 500 giga, ami odalett, de azért elég bosszantó. Amikor pedig 2014 őszén belefutottam abba, hogy ellenőrizetlen anyagok lettek kiírva, akkortól kezdve, mindent végighallgattam egy adott előadótól, a már meglévőket, és a kiírásra várókat is.
